Delhi, day 1.

So, i've arrived just a few hours ago, and have actually not seen anything apart from the Main Bazaar, where my hotel (khm.... room) is. In the afternoon - at 5 - it was all empthy and actually quiet, but now, it just looks like as i thought it'll be - full with people, lots of "foreigners", cows, car, autorickshas, some more people and some more cows. And i have already realised that coming here first was really a big mistake, as this is the best shopping area i have been so far... Well, i'll only have to carry the things i buy here for two weeks. Or i can even get a bigger backpack for a good price here :)

And the trainride? It was ok, and since i wasn't sleeping too much the previous nights, i've spent this 1,5 days with reading, sleeping, eating, sleeping, reading... But now that you all know that i'm ok, i'll go and get me a beer - the last one i'm having alone :)

Oh yes, tomorrow we'll leave at 6:45 to the airport to pick up Marti.

And then the tour gehts los :)

Indulandusz

Kedveskeim, akkor en ma este felpattanok a vonatra, es masfel nap mulva fogok csak leszallni rola, addig legyen mindeki szep es okos, es majd tudositok a tobbirol.

(egyebkent ma meg egesz nap dolgozom, mert Surennek vegre leesett a tantusz, hogy hat ize meg bigyo, en ide mar csak egy bo fel napra fogok visszajonni, ugyhogy arra ne nagyon szamitson, hogy en akkor dolgozni fogok. eddig ugyanis valahogy azt gondolta, hogy akkor meg egy csomo mindent fogok tudni csinalni.... ennek megfeleloen tartottam ma pagemaker gyorstalpalot neki meg Sowmyanak, es beleallt a gorcs a gyomromba, hogy mit fognak majd helyrehozhatatlanul szetbarmolni az anyagban.... de ez mar nem az en bajom :) )

Aug. 15, part 2, avagy találkozásom az autoval (gyk: tuktuk)

Szóval igen, treatelgetnek-treatelgetnek rendesen, tegnap meg kaptam egy fülbevalót meg egy karkötőt meg egy mini-tajmahalt, meg ilyeneket. Aztán voltunk fényképezkedni, volt csoportkép, meg én Suren feleségével, meg én Suren feleségével + egy unokatesóval, meg aztán a végén én egyedül. A poén csak az volt, hogy mindenki tudott arról, hogy fényképészet lesz, kivéve persze engem.... Még szerencse, hogy aznap reggel megmostam legalább a hajam :)

Utána közös ebéd a tanári karral, aztán még kis munka, utána látogatás az egyik tanárnőnél, aztán meg jó nagy késéssel fogszabi (az utolsó itt :))) ). Ezt követően még sikerült zárás előtt eljutnom az egyetlen boltba, ahol tartanak édesítetlen kakóport,mert ez kell a kókuszgolyóhoz, amivel a gyerekeket meg akarom treatelni. Végül este fél9 magasságában hazaindultam. Kivételesen a főúton, mert a boltból jövet az sokkal rövidebb út, mint a másik, amin általában menni szoktam. A biciklimen hátul villogott a villogó, kevés autó, trallala, trallala, amikor egyszer csak azt érzem, hogy a bringa feneke megpróbál megelőzni... Lévén kissé szűken előzött meg egy tuktuk, aminek a vezetője csak azt az apróságot felejtette el, hogy a hátsó ülésre keresztben be van téve egy nyaláb ág, vagy mifene, ami jó fél méterre kilógott oldalra. Szóval a 30 cm ráhagyással való előzés nem igazán jött be, az ágak beakadtak a bringa végébe, és így egy laza mozdulattal elrántott az auto. De nem baj, itt úgyis sokat könyököltem,és nem voltam elégedett a könyököm puhaságával, hát most kaptam egy kis mechanikai bőrradírozást.... Igaz, a tenyeremmel meg a térdemmel meg a hasammal semmi kínom nem volt... Most tehát nyakig be vagyok ragtapasztva, és legalább a magammal hozott jódoldatot is kipróbálhattam végre.

Közben pedig felmerült bennem a gondolat, hogy a suliból bérelte fel valaki a tettest, mert folyamatosan mondogatták, hogy majd jól elütnek meg minden, és eddig semmi, hát most 2 nappal az indulás előtt, és az utolsó előtti-előtti-előtti a városban töltött napom alkalmával jól elütöttek végre :)
+ ezzel legalább van beszédtéma is a tömegeknek a hosszú vonatútra (már amennyiben a bőröm színe nem lenne elég ok a szóbaelegyedéshez).

Hihetetlen, holnap lesz az utolsó napom itt, aztán 2 nap vonattal, majd bele a lecsóba :)

Aug. 15: Independence day

Ma van a függetlenség napja, amiben az indiaiak örök kínja marad, hogy pakisztán egy nappal hamarabb nyilvánította ki a függetlenségét. Egyébként én ezt eddig nem tudtam, hogy Pakisztán gyakorlatilag egy nagyméretű népességcserével szakadt le indiából, Nehru vezetésével, aki egy ideig Gandhival együtt dolgozott a britek kizavarásán, aztán egyszer csak rájött, hogy mennyivel klasszabb, ha saját országa is lesz, amit nem hinduk vezetnek (Nehru mohamedán volt). így kiválasztotta pakisztán területét, és onnan elküldték a hindukat indiába, a környéken lévő muzulmánok meg átmehettek pakisztánba. Persze a mai napig nem teljesen tiszta, hogy meddig tart az egyik ország, meg meddig a másik, azért van annyi kín különösen északon, a kashmiri területeken.

Node, ma ünnepel az egész ország, suli nincs, illetve van, mert minden iskola kivonul a városi stadionba, és ott vonulgatnak meg táncolnak meg hasonlók. Én 2,5 órát bírtam, addigra szétültem a fenekemet. De látványnak szép volt, bár engem ez a rengeteg militarista egyenruha enyhén szólva is feszélyez....


(a nagyhasú fehérruhás a vízügyi miniszter, mert ilyen cuccot csak miniszterrel szabad megrendezni)


(felhívnám a figyelmet a militarista szárira...)






Ja, és megkezdték a búcsúztatást a kolléganőim, ma kaptam egy gyűrűt, egy bokaláncot (ami itt mindig párban jön), meg egy medált. Hirtelenjében megduplázódott az ékszerkészletem :)

Jogg falls 2

Sikerült feltennem egy videót is a vízesésről ide. A zörej a duma alatt a vízesés hangja.
Ja, és bocs, hogy fekszik, csak meg nem jöttem rá arra, hogyan tudom beforgatni a videót :( akinek van tippje, legyen szíves és ossza meg velem...

Jogg falls

Szóval, elmentünk a vízeséshez. Igazából maga a vízesés tényleg nagyon klassz volt, de az odaút meg a visszaút elég sokat rontott az összhatáson.

Odafelé elsőnek megálltunk egy faluban, ahol volt katolikus templom, hogy bemehessek, nehogy kihagyjak egy vasárnapot templom nélkül. Ebben persze az volt az aranyos, hogy a hinduknál a templombamenés abból áll, hogy amikor kedvük tartja, beszaladnak, pojáznak egyet (ha 2 perc, 2 percet, ha 2 órát, akkor 2 órát), aztán hazamennek. Azt nem igazán értették, hogy a katolikusoknál végig kell bekkelni a teljes misét ahhoz, hogy érvényesnek számítson a templombamenetel.
Ja, a legviccesebb ez volt a templom előtt:



(vagyis a cipőket tessék levenni :) )



Aztán reggeli, majd indulás tovább, a jó kis kanyargós úton. Ami egészen pontosan csak annyira kanyargott, hogy végül nem sokkal a Jogg előtt Sowmya egyszer csak kidobta a taccsot. A szerencse az volt, hogy volt elég lélekjelenléte, és annak ellenére, hogy ő ült középen, én meg az ablaknál, valahogy sikerült átugrania rajtam és pont időben kjihajolnia az ablakon....

Azt, hogy megérkeztünk a vízerséshez,ez az egészen aprócska dolog jelezte:



Ja, és ez még olyan 2km-re volt a vízeséstől, + mire ide elértünk, már vagy egy fél órája araszolgattunk lépésben. Kis gyakorlás a pesti csúcsforgalmakra :)

A vízeséssel csak 1 apró gond volt elsőre. Az, hogy elbújt.



Szerencsére azért néha kisütött a nap is, már amikor éppen nem zuhogott az eső, vagy nem fújta a szél a ködöt.... És akkor megláttuk:











Aztán amikor már nagyon sokat néztük volna, akkor gyorsan visszajött vagy az eső, vagy a küd, vagy mindkettő. De akkor is folyamatosan lehetett hallani, ahogy ott dübörög. Valami félelmetes. Kérdezték, hogy nekünk van-e valami hasonlónk. Hát, a fátyolvízesés Szilvásváradon azért nem egészen ez a kategória :)))

Aztán volt még egy kis bibi: először elveszett a csapat fele, és mivel magason voltunk, meg esett meg minden, nem volt térerő a legtöbb telefonban, úgyhogy egy laza órát azzal töltöttünk, hogy ebben az apró kis tömegben hajkurásztuk egymást:





De aztán megtaláltuk egymást:



Aztán meg a sofőrt nem találtuk meg a kocsinál....



Miután fél órája kerestük, kiderült, hogy a kocsiban aludt :) csak benézni felejtettünk el :)))
Egyébként felhívnám a figyelmet a girlandokra meg az ablakra felfestett kis fehér-piros díszítésre. Ugye a kocsit is meg kell pojázni alaposan minden nap :)

A kijutás a vízeséstől nem került többe, mint 2 óra, igaz, ebben benne volt, hogy először megkerültük a vízesést, azért vannak képek, amiken innen, meg másik képek, amiken meg amonnan látszik. Ja, mindez olyan délután 5 óra magasságában volt, és a reggeli óta még semmit nem ettünk, leszámítva egy kis ilyen-olyan kekszet meg hasonlókat. Szóval állati éhes voltam. Mindehhez meg az esőben-sárban tapicskolástól a cipőm is frankón átázott. Szóval abból a két dologból, amit nagyon nem szeretek (éhezni és fázni) csak mindkettő volt meg. Végül 6órakor már sikerült is ebédelni, de csak egy útmenti kis kajáldában, és csak egy szendvics-szerűséget, amitől pontosan ugyanannyira maradtam éhes, mint előtte voltam.... Aztán a lelki békém is helyreállt, amikor este fél10-kor hazaértünk, és végre ehettem :)

na és akkor még pár kép:

Jogg falls - előzetes

Mint ma kiderült, holnap megyek Sowmyával, a férjével meg Shruthi nevű kolleginával megyünk a Jogg fallshoz , ami India legnagyobb vízesése (még pontosan meg kell néznem, de majdnem 300 m magas) - tudja valaki, hogy a Niagara mekkora? - megnéztem, majdnem kétszer fér bele a Jogg-ba. Pedig anno a Niagara is olyan eszetlenül nagynak tűnt....

Wow, nagyon lelkes vagyok. Ja, és tett Suren egy olyan megfontolatlan kijelentést, hogy jövő héten, még mielőtt megyek Delhibe, elvisz itt a környéken egy helyre, ahol nagyon híres templomok vannak.

Hurrá, nyaralok :)

egyébként meg már csak 23 nap :)

Black-eyed peas

Az egyik klasszikus észak-indiai alapanyag. Vajh melyik?

Elefáni

Tegnap reggel a suliba jövet a fő utcán láttam egy elefántot, ahogy épp egy laza mozdulattal leemelt egy sárgadinnyét egy zöldségesstandról, aztán még mielőtt a zöldséges rá bírt volna kiabálni, laza mozdulattal bedobta a szájába a dinnyét, aztán mint aki jól végezte a dolgát, továbbsétált, hátán a gondozójával :)

Sleep

Again, since a couple of days, i'm unable to sleep. This time it's not because i'm stressed or worried or whatever, but because i'm just excited.

Excited to go on the tour, read this book, i've specially bought for the long trainride to Delhi, and of course excited to go home at the end.

I'm already picturing how it'll be to wave goodbye here, and how it'll be to see all of you again in reality, to sit in the canoe on the Raba with my family, to sit in cafes with the girls sipping coffe and/or beer, to eat cheese, mustard, pizza, tokfozelek, zoldbableves, and so on, and so on.

To wake up in my bed, to go out in a short skirt, sleeveless tops and high heels, to go to the hairdresser at last, to swim in Balaton, to watch hungarian tv, to be able to make phonecalls, and and and.... To be me again. Or to be the new me - again.

And i'm already looking forward to come back here again to continue exploring this vast country.

And i still have 28 more days to go :)

Oh, and what i'm doing here on a sunday? well, trying to catch up with the work, and exercise pressure as even the hungarian workspeed is at least 2* faster than the indian. or at least i'm that much faster than the people who are supposed to prepare the work for me....
but at least again i'm full up-to-date from velvet.hu, people.com, totalcar.hu, etc....

And some more things:

today is friendship day, and everyone is giving friendship bracelets for the others. No chance for the bracelet with you there, but happy friendship day to you all anyway :)

+ yesterday i've been to an european-like cafe with Karan, and just as i guessed, people here definitely DO have trouble eating with knife&fork.

+ Sowmya is back again, and she was planning a one-day bike-tour for last weekend. nothing happened, so today i was asking her what's up with the plan. i thought it's only for the weather, since just like on last sunday, it's raining today again :(
but the reason is totally different: her family&Suren told her that a married woman like her shouldn't do such things (i.e. go on a bike-trip). Hehhhh???

ó, ió, vakáció

                  

még 29 nap.

már csak 29 nap.