Ma reggel voltam útlevelet csináltatni. És összesen 1 órámba került, ebben benne volt egy húszperces séta is a legközelebbi bankomatig. Mert ugye annak ellenére, hogy megnéztem, mennyibe is kerül az útlevél, nem vettem ki pénzt, mert hátha mégsem ott/úgy kell befizetni az útlevél árát.
Egyébként meg a fénykép is elég jó lett, ezt a kijelentést annak fényében kell értékelni, hogy alapvetően nem vagyok fotogén, az igazolványképeim meg extra bénára szoktak sikerülni...
És arra jöttem rá, hogy mi magyarok már annyira rosszul vagyunk szocializálva, hogy azon lepődünk meg, ha egy ügyintézés flottul megy, és esetleg még kedves is az ügyintéző. Igaz, a fényképes csaj kicsit olyan volt, mint egy katonatiszt (üljön le. most írja alá a lapot úgy, hogy az aláírás ne érintse a keretet. most nézzen a kamerába. kész. majd a xx ablaknál jelentkezzen, ha befizette a csekket. uff.), de ezt a jó képért cserébe hajlandó vagyok elnézni neki. Meg abba is belegondoltam, hogy milyen állati unalmas lehet papagájként ismételgetni ugyanazt a 10 mondatot adott esetben éveken keresztül.... Nekem már akkor kezdett elegem lenni az ismételgetésből, amikor anno a hostelben dolgoztam egy-egy hónapokat, és kb. ezerszer elmondtam, hogy hogyan adja le a kulcsát, mire való a kulcskártya, milyen buszjegyet vehet, hol van a legközelebbi étterem, stb.....
Ja, és a legjobb: nem gyortsított útlevelet kértem, de így is két hét mólva mehetek érte :))) (és akkor fogják érvényteleníteni a mostani, a hágai esőben rongyossá ázott útlevelemet....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése