
Mostanában kicsit lelassultam készülésileg, az első nagy lelkesedésen már túlvagyok, a lényeget a fejemben már lerendeztem, és igen, kicsit kezdek belefásulni a semmittevős önkéntes munkanélküliségbe. Ami azt is jelenti, hogy mindig éppen a legszükségesebbeket csinálom meg, de amit nem muszáj, azt inkább tologatom. Így legalább az utolsó hétre is marad teendőm :) (különösen most, hogy végül mégis megyek síelni. és ezt a családomnak köszönöm. meg annyi minden mást is, amit néha olyan magától értetődőnek veszek, és aztán néha rájövök, hogy egyáltalán nem az, és én vagyok a szerencsés, hogy pont ez az én családom. minden kiegészítéssel, "oldalbordával" és egyebekkel együtt.)
Ma ugyan akartam végre igazolványképet is csináltatni, de reggel megint nem tetszett a hajam, így végül ebből megint nem lett semmi. Legrosszabb esetben előhívatom a régi igazolványképemet, és be van fejezve, úgyis utálom, ha fényképeznek, és abszolút nem vagyok fotogén. Különösen akkor nem, amikor olyan nagyon jól akarok kinézni - mint pl. egy igazolványkép esetében, amit egy személyibe, útlevélbe vagy hasonlóba foglalva akár 10 évig is nézegethetek....
Viszont egy nagy dolgot csináltam ma. Szítottam egy jó kis vitát.
Az történt ugyanis, hogy bemerészkedtem egy kínai üzletbe, sportcipőt akartam venni, és eddig nem nagyon találtam olyat, ami tetszett is volna (talán mert nem vagyok az a kimondottan sportcipős alkat....). Most is láttam egyet, ami a polcon nagyon jól nézett ki, de a lábamon olyan bumfordi meg széles volt, hogy úgy döntöttem, ez sem lesz az enyém. Viszont akartam már korábban is venni olyan szár nélküli zoknit, ami arra jó, hogy legyen valami a lábamon, de nem lesz tőle fehér csík a bokámon ott, ahol nem süti a nap. És megpróbáltam elmagyarázni a kínai eladónak, hogy mire is van szükségem. Rögtön meg is értette, amikor mutatta a nejlon zoknikat, és mondtam, hogy nem, nekem rendes cérna zokni kellene. Erre szólt a másik, szintén kínai eladónak, és én abból mást sem értettem, csak annyit, hogy badfékjdfasldkwséakj bokazokni adsflksalksdfm. Erre a másik is elkezdett a nejlon zoknikra mutogatni. Mire az 1. eladó hirtelen teljesen felkapta a vizet, és ott az orrom előtt elkezdtek egymással kínaiul üvöltözni, amiből én csak annyit értettem néha, hogy booookaaahh meg tiiiitoooo. Aztán végül csak megmutatták, hogy hol vannak a zoknik, sőt, még egy ilyen (most sem tudom, hogy boka, vagy titokzokni inkább) zoknit is az orrom elé tartottak, hogy ez most akkor bookaaah, vagy tiiiitooooo. Miután én sem tudtam igazságot tenni, az 1. számú eladó fogta magát és elment, én pedig egyetlen (szürke alapon rózsaszín csíkos, narancssárga szegélyes - jj ismét el lesz ragadtatva a zokni-ízlésemtől jellegű) zoknival távoztam. 150 forintért cserébe. És ennyi pénzért még egy kínai szappanopera-részletet is kaptam élőben :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése