Jogg falls

Szóval, elmentünk a vízeséshez. Igazából maga a vízesés tényleg nagyon klassz volt, de az odaút meg a visszaút elég sokat rontott az összhatáson.

Odafelé elsőnek megálltunk egy faluban, ahol volt katolikus templom, hogy bemehessek, nehogy kihagyjak egy vasárnapot templom nélkül. Ebben persze az volt az aranyos, hogy a hinduknál a templombamenés abból áll, hogy amikor kedvük tartja, beszaladnak, pojáznak egyet (ha 2 perc, 2 percet, ha 2 órát, akkor 2 órát), aztán hazamennek. Azt nem igazán értették, hogy a katolikusoknál végig kell bekkelni a teljes misét ahhoz, hogy érvényesnek számítson a templombamenetel.
Ja, a legviccesebb ez volt a templom előtt:



(vagyis a cipőket tessék levenni :) )



Aztán reggeli, majd indulás tovább, a jó kis kanyargós úton. Ami egészen pontosan csak annyira kanyargott, hogy végül nem sokkal a Jogg előtt Sowmya egyszer csak kidobta a taccsot. A szerencse az volt, hogy volt elég lélekjelenléte, és annak ellenére, hogy ő ült középen, én meg az ablaknál, valahogy sikerült átugrania rajtam és pont időben kjihajolnia az ablakon....

Azt, hogy megérkeztünk a vízerséshez,ez az egészen aprócska dolog jelezte:



Ja, és ez még olyan 2km-re volt a vízeséstől, + mire ide elértünk, már vagy egy fél órája araszolgattunk lépésben. Kis gyakorlás a pesti csúcsforgalmakra :)

A vízeséssel csak 1 apró gond volt elsőre. Az, hogy elbújt.



Szerencsére azért néha kisütött a nap is, már amikor éppen nem zuhogott az eső, vagy nem fújta a szél a ködöt.... És akkor megláttuk:











Aztán amikor már nagyon sokat néztük volna, akkor gyorsan visszajött vagy az eső, vagy a küd, vagy mindkettő. De akkor is folyamatosan lehetett hallani, ahogy ott dübörög. Valami félelmetes. Kérdezték, hogy nekünk van-e valami hasonlónk. Hát, a fátyolvízesés Szilvásváradon azért nem egészen ez a kategória :)))

Aztán volt még egy kis bibi: először elveszett a csapat fele, és mivel magason voltunk, meg esett meg minden, nem volt térerő a legtöbb telefonban, úgyhogy egy laza órát azzal töltöttünk, hogy ebben az apró kis tömegben hajkurásztuk egymást:





De aztán megtaláltuk egymást:



Aztán meg a sofőrt nem találtuk meg a kocsinál....



Miután fél órája kerestük, kiderült, hogy a kocsiban aludt :) csak benézni felejtettünk el :)))
Egyébként felhívnám a figyelmet a girlandokra meg az ablakra felfestett kis fehér-piros díszítésre. Ugye a kocsit is meg kell pojázni alaposan minden nap :)

A kijutás a vízeséstől nem került többe, mint 2 óra, igaz, ebben benne volt, hogy először megkerültük a vízesést, azért vannak képek, amiken innen, meg másik képek, amiken meg amonnan látszik. Ja, mindez olyan délután 5 óra magasságában volt, és a reggeli óta még semmit nem ettünk, leszámítva egy kis ilyen-olyan kekszet meg hasonlókat. Szóval állati éhes voltam. Mindehhez meg az esőben-sárban tapicskolástól a cipőm is frankón átázott. Szóval abból a két dologból, amit nagyon nem szeretek (éhezni és fázni) csak mindkettő volt meg. Végül 6órakor már sikerült is ebédelni, de csak egy útmenti kis kajáldában, és csak egy szendvics-szerűséget, amitől pontosan ugyanannyira maradtam éhes, mint előtte voltam.... Aztán a lelki békém is helyreállt, amikor este fél10-kor hazaértünk, és végre ehettem :)

na és akkor még pár kép: