Minden Camino első kihívása az első pecsét megszerzése. Szerencsére előrelátó caministaként közvetlen egy katedrális tövébe foglaltam szállást, ahol ugyan épp a reggeli mise alatt sikerült befutni, cserébe a gyóntató pap elmondta, hogy a sekrestyében van pecsét, ahova azonnal be is csörtettünk, és pecsételtünk.
A második kihívás az első jelet megtalálni - ez nekünk, mivel még az autót is vissza kellett adni - egy jó háromnegyed óra volt, de ez is sikerült:
Az idő az előrejelzetthez képest jobb volt, de azért hűvös is volt, és az eső is eleredt párszor, persze akkor meg meleg volt hegyre felfelé a kabátban. Végül jó pár alkalommal felöltöztünk, csak hogy utána 15 percen belül le is vetkőzzünk.
San Sebastanból kijutva már könnyű utunk volt, nem volt semmi fennakadás. Egy pár sárdagonyát leszámítva.
És természetesen az első pillantás a tengerre is mindig ugyanolyan nagy élmény.
Zarautz-ig sima utunk volt, persze jó 600 méter szintkülönbséggel, az utolsó 5 km Getariáig a tenger mellett már nagyon fárasztó volt, de megérte.
A szálláson gyors vacsit főztünk, kimostuk az aznapi holmikat, és mentünk is aludni. Olyan kevesen voltunk, hogy hárman aludtunk egy kb 16 fős szobában. Jó éjt.
1 megjegyzés:
Látom, csak elkezdted megint írni. Megkönnyebbültem, hogy nem lettél hűtlen a szokásodhoz! Jók a felvételek! Jó utat, és végre egy kis nyugit, kisimulást!
Megjegyzés küldése