Just wanted to go to the swimming pool, but only made it to the gate and the "Wednesday is holiday" sign.... But at least now i have time to write down what i've been thinking since hampi and that dinner with the dutch guy.
Weird, that that dinner had such an effect on me. OK, the netherlands and everything connected to it has quite a special place in the corner of my heart ever since Breda (especially since that one month there in the summer of 2004). But also because that guy had the same opinion about the country, the same problems, etc.
And because he was asking a really good question i haven't been able to answer so far (and this same question he keeps asking himself, also without a real answer): "what do you want to prove for whom with this trip?"
But i start a bit further away: why am i here? I still remember the day when i got really fed up with my old work, and opened one of the job-search pages, and the first job ad i saw was one searching for volunteer english teachers for cambodia. And i really regarded it as a kind of "SIGN". Back then it really would have been very good to suddenly get far-far away from all the problems i had, from the sleepless nights, the constant stress, etc.
But when i got here, all that was already and luckily far behind me. Coming here was mainly because i wanted to go away that time, but only managed to do it now. But why am i here then?
Ever since i can remember, i've been overcompensating. Well, actually since 8th grade, when i only made it to the waiting-list of secondary school (from where i graduated with the school-award). Since then i had to be better, cleverer, faster, etc. When my brother had his driving licence at the age of 17, i had to have it with 16,5. When my classmates started to make their kozepfoku nyelvvizsga, i had to go for felsofok. And then i had to make it to a college where you had to get 98 points out of 100 to be admitted.
During college this overcompensation got a bit different, because i had to realise i can't (and don't want to) study 23 hours a day to be the best.
And then the work started. And i was sooooo proud of myself doing reasonably well at school, having a relationship and working all at the same time. I still remember a summer, when we hired our first office, and i was working as a receptionist from 7am to 3pm, then sat on the bus and went over to the office and worked from 4pm to 10pm, then got picked up by Him, had dinner, slept, and started all over again the next day....
Yes, i always had to work more, do more, and now i'm in the middle of the even greater challenge. Just this challenge is sometimes challenging me. And still don't know why i'm doing it.
No, as i said, there is no answer to the question what i want to prove and whom. But i'll try to figure it out.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Hali Jucus!
Képzeld, hirtelen eszembe jutott, hogy ültünk a BME-n államvizsga után és azt hajtogattuk, hogy sáfránymag:)
Sajnos azóta nem olvastam az oldalad, mióta kimentél, de most belenéztem és szép képeket láttam:) Ha lesz időm, olvasgatok is, addigis érezd jól magad!
Pussz: Lilla
Jucc, mindezt olvasván azt gondolom, hogy nem feltétlenül bizonyításból, sokkal inkább "kiszakadni akarásból" vágtál bele ebbe az egészbe.Mert ha végigolvasod újra amit írtál, abból az tűnik ki, hogy neked újra és újra megújulásra van szükséged, és nem feltétlenül az "überelésre".Szerintem "take it easy", mert ez valószinűleg az utolsó alkalmad szabadnak és függetlennek érezni magad!És az azért jó néha...(mondja egy a bécsi idők szabadságát naponta visszasíró barátnéd)
puszillak,R
R jól beszél, nem biztos, hogy minden tetteddel bizonyítani akarsz valamit.
nem lehet, hogy lett egy álmod egy rosszabb időszakodban, aztán egyszerűen nem nyugodtál addig, amíg véghez nem vitted? (persze ez máris bizonyítás olyan szempontból, hogy bebizonyítod magadnak, hogy véghez tudod vinni, és ez tök jó, mert kevesen képesek rá) Édesanyáddal pár posttal ezelőtt megtárgyaltuk, milyen kitartó és erős vagy :)
tök jó, hogy ilyen okosságokat vartyogok itt, közben meg egyedül te jöhetsz rá a válaszra, ha van egyáltalán. sok sikert benne! :)
ja, ha van egyaltalan valasz....
sokszor azt gondolom,hogy nincs.
ugyhogy probalom tenyleg lazan venni a dolgot, aztan majdcsak meglatom, hogy mi lesz. mire is jo mindez. talan majd 40evesen ha visszanezek a mostani idokre, ra fogok jonni.
a megujulasi kenyszer talan igaz. de borzaszto ketsegbeejto egyszerre, pl. amikor szembesulok azzal, hogy parkapcsolatilag ket evre vagyok szavatolva, es ami utana jon, mar csak kinlodas....
azt meg megsem lehet orokkon orokke csinalni, hogy ket evig kuszkodok valamivel, aztan sutba dobom az egeszet, es elkezdek mast, pont akkor, amikor az elozovel mar sikerult viszonylag jo eredmenyeket elerni...
Lilla, igen, safranymag, safranymag :) meg a 92 ft-os kave :)
Jucc, párkapcsolatilag mindenki keresgél, ebből áll a 15-35 éves korig terjedő életszakasz...van akinek hamarabb sikerül rátalálnia arra, akivel 2 évnél hosszabb időre is el tudja képzelni az életét, és van, akinek meg később...szóval ez nincs genetikailag kódolva, hogy neked 2 év után cska kínlódás, hanem valszinűleg csak nem leltél még rá arra, akivel nem az...
Sorry, ha kicsit közhelyesen hangzik, de én így gondolom.
pussz,R
Lilla, én is örülök, hogy megjelentél itt a blogon!!!...azt a 92 ft-os kávé melletti hangulatot én sem felejtem el sose..:-)
R
tudod mire jó india? éppen arra, hogy feltedd azt a kérdést magadnak, amire csak te tudod megadni a választ. éppen arra jó, hogy van lehetőséged erre - amire nekünk itt, az overworked mindennapokban nem nagyon, és anno neked sem volt.
arra jó az egész, hogy amikor hazajössz, bölcsebb, tapasztaltabb, kiegyensúlyozottabb, egyszóval teljesebb ember legyél. irigyellek érte! (mostanában különösen)
valami, úgy látszik van arrafelé a levegőben - állítólag ez a belső-külső harmónia téma valami népszokás arrafelé, nem? :)
Mar a rómaiak mondtak: navigare necesse est - hajózni muszáj.
Van, aki boldogan eli le az eletet a szulofalujaban, -varosaban, mig masok egyszer csak azt erzik, hogy indulni kell, valtoztatni kell.
Ugy tunik, en is az utobbiak kozul valo vagyok, es hidd el, minden, amit megtapasztalsz, jo lesz meg valamire az eleted soran, hasznodra lesz.
Pusz
Balla Agi
.
hat most a 4napos kirandulas alatt belegondoltam, hogy mig en itt setalgatok es jokat eszem meg kiulok egy parkba delutan ket orat olvasni, addig otthon mindenki dolgozik, es ettol en is elkezdtem irigyelni magam egy kicsit :)
A kulso-belso harmonia-dolog itt a mindennapokban annyira nem erzekelheto, inkabb csak a teljes megadas, hogy minden ugy jo, ahogy van (meg egy ok, hogy india a lehetosegei ellenere miert tart ott, ahol).
De az biztos, hogy akikkel itt eddig talalkoztam (ertem ezalatt a kulfoldi turistakat), azok mind eleg elvont fejek voltak. Szoval talan van valami kulonleges vonzereje ennek az orszagnak, meg lehet itt tenyleg valami a levegoben (hampiban a fuszag volt :), amitol az ember ilyen vilagmegvalto gondolatokkal kezd foglalkozni.
bar en a nagy es mely gondolatokat most feladtam, es mar csak jolerezni vagyok hajlando magam.
Megjegyzés küldése