Lassan elkezdtem otthon munkákra jelentkezni. Tulajdonképpen egyrészt várom már, másrészt viszont ismét belegondoltam, hogy munka, 21 nap éves szabadság, újabb embrek, akiket meg kell szoknom, stb.
Mindehhez még hozzájön, hogy ugyan az előző munkám agyilag nem igazán terhelt meg, nagyon sok szempontból ideális volt: biciklivel megközelíthető, egy nagyon jó főnök, normális munkatársak, sárga villogós kocsi ;)
Most meg ismét keresés, és egy hatalmas ugrás az ismeretlenbe. Bika vagyok, és utálom a változásokat, jelentem alássan.
Mindegy, ma reggel megérkezett a heti munka-hírlevelem, és döbbenten tapasztaltam, hogy ismét meghirdettek egy állást, amire 2 hete, az utolsó jelentkezési napon adtam be az önéletrajzomat. Vagyis ez azt jelenti, hogy az eddig beérkezettek között nem találtak értelmes jelentkezést? Ergo az enyém is bukta? nem jó hír ez. Persze nyugtatom magam azzal, hogy nagy multi cég, és biztos nem érkezett elég jelentkezés, és ezért hirdetik még egy kicsit, hogy legyen kik közül válogatniuk. Persze ha bekapcsolom az optimista világszemléletemet, akkor azt is mondhatom, hogy ez az egész csak nekem kedvez, mert két hónappal hamarabb munkára jelentkezni már nem olyan vészesen korai, mint 2,5 hónappal hamarabb (ha azt számolom, hogy kb. egy hónap a kiválasztás, meg egy hónap általában, amit az emberek felmondási időileg kérni szoktak). Asszem optimista leszek.
(Egyébként ha már itt tartunk, van egy hatalmas lelki problémám. A British-american tobacco keres folyamatosan, január óta embereket a 2 éves man. trainee programjába. Persze ehhez én egy kicsit túlképzett és túl öreg vagyok, másrészt viszont állatira érdekelne. CSak folyamatosan motoszkál bennem, hogy a feladatom a BAT-nál dohánytermékek eladása lenne. Ezt meg valahogy nem annyira tudom támogatni. Nem egyszerű. De hátha jön még valami jobb.)
Mindenesetre ma még 2 helyre küldöm el a cv-met. Ja, és már kevesebb, mint két hónap, abból az utolsó 3 hét csak tingli-tangli (ahogy én azt most elképzelem, persze), vagyis egy hónap+pár nap munka van már csak vissza. Hihetetlen.
4 megjegyzés:
van egy rossz hírem:
a BAT nem január óta keres, hanem tavaly május óta! azért tudom, mert mi voltunk az ügynöksége, és először minket kértek meg, hogy próbáljunk segíteni, ismerős kislányoknak-kisfiúknak elküldözgetni. de már akkor kiröhögte mindenki, mert valami nettó 70 körül akartak fizetni. (ez, gondolom, azóta sem változott.) szeptemberben lefutották nálunk ugyanezt a kört. utána már állásportálokon kezdtek hirtetni. nem tom, mekkora sikerrel. vagy nem találtak azóta sem embert, aki megfelelően tud fénymásolni, levelet iktatni, kávé főzni, szerződést lefűzni; vagy találtak, de azok az emberek túl gyoran rájöttek, hogy mégis... a management trainee nekik nem teljesen ezt jelenti... judit! azért TE ennél sokkal nagyobb kaliberű munkákat (sokkal jobb bérezésért!!!) képes vagy ellátni! még ha utálod is a változást! ;)
Én sem támogatom a BAT-os munkát elvi okok miatt, de ha ajánlhatom, nézd meg a Thank You For Smoking című filmet :) naggyon király......:)
igen, az elvi okok voltak nálam is első sorban az akadály (meg a gyanú, hogy valami nem stimmelhet, ha újra és újra megjelenik a hirdetés).
+ ugye van bennem egy álomkép arról, hogy milyen is egy man. trainee élete (lévén volt nálunk az m6-nál egy trainee srác, és ő tényleg minden munkába belelátott, teljes értékű munkákat bíztak rá, stb.), de persze asszem nálunk még csak max. az ingyen (vagy nagyon olcsó), de képzett munkaerőt keresik.
a thank you for smokingot meg akarom majd nézni, meg akartam is, csak még nem jutottam el oda...
ma épp a pannonnál találtam egy szimpi munkát - ahol egyszer már ugye dolgozhattam volna, úgyhogy a hétvégén (=vasárnap) alkotok ismét egy cv-t nekik, meg írok majd a hr-es csajnak.
igazából munkaügyileg egy fő kínom van, mégpedig az, hogy amiket eddig csináltam, azok ég és föld voltak, másrészt meg csupa olyasmi, amit elég nehezen lehet bepasszírozni a multinacionális ranglétrába. Mert igen, multihoz szeretnék menni. Egyelőre elég volt a kisvállalatokból ;)
a legnagyobb baj persze az, hogy egész egyszerűen nem tudom, hogy pontosan mit szeretnék csinálni. Van egy csomó dolog, amit igen, és van pár, amit NEM (sales, legeslegelőször).
Meg arra jöttem rá, hogy ez az egész karrier-dolog totál zsákbamacska, mármit az, hogy milyen cégnél kötök ki, és az azért egy idő után elég jól behatárol. Persze ebből a szempontból is jó most india, mert legalább van lehetőségem kicsit újrakezdeni. Persze nem nagyon, mert azért megvan, hogy mit nem csinálok többet, meg azt is tudom, hogy mi az a pénz, ami alatt nem nagyon szívesen mennék dolgozni reggelente....
Nem lennék a saját munkaadóm ;)
Megjegyzés küldése