Day 7: Gerekiz - Bilbao

 Don't get to Bilbao over a weekend - ezt mondta kb mindenki út közben, és persze hogy a hétvégére értem Bilbaóba.

Gondolkodtam mindenféle verzión: Bilbao előtt megállni, egy nap alatt átmenni és onnan még egy napnyit menni. Vagy Bilbaoban éjszakázni, aztán két napot tovább - de a helyzet az, hogy a következő két napnyi útról visszautazni kimondottan bonyolult, nincs közvetlen járat, csak busz-vonat kombi, ami kb 4 órába telik arra a 20-40 km-re, és napjában kb csak két járat van.

Vagy a főút mentén átmenni a következő faluba, és onnan busszal vissza. Valahogy egyik verzió se volt kimondottan vonzó.

Így végül azzal indultam el Gerekiz-ből a kellemes alvás és reggeli után, hogy foglaltam Getxo-ban egy szobát (ez Bilbao külvárosa, ahol a függőhíd van), aztán meglátom.

Nap közben megint kicsit lassacskán haladtam, de most nem azért, mert nem bírtam, hanem mert nem akartam odaérni. Út közben újra és újra összefutottam az eddigi "társaimmal", együtt tízóraiztunk, ebédeltünk és uzsiztunk 😃 És én előre sajnáltam, hogy velük már nem fogok találkozni. Hogy kik voltak ők: 

Cornelius, a frissnyugdíjas holland volt általános iskolai tanár, akinek 13 testvére van, 

Nina, a svéd nő, aki közben egy napot kihagyott, mert nagyon fájt a térde, és ahol lakik, ott csak egy kis dombon (50 lépcsőfok) tudott edzeni, mert más magasság közel s távol sincs, 

Marlene, az amerikai csaj, aki 25 évesnek néz ki, de már a fél világon mindenütt élt, és most egy egyéves sabbatical-t tart, ami alatt beutazza a világot,

két német nő, akik között 40 év korkülönbség van, itt a caminon találkoztak és mintha anya és lánya lennének,

Erika, az 50-es magyar nő, aki németül egy kicsit, bármilyen másik nyelven egy árva kukkot se beszél, de mindenkivel lelkesen traccsol és szintén a sokadik caminoját járja,

Alberto, az olasz csávó, aki 30 km alatt egy nap se teljesített,

egy 5-7 fős (sose bírtam megszámolni őket) női csapat, akiknek a fele kanadai, a másik fele brit, egy caminoval ezelőtt találkozott pár közülük, és most egy rakat barátnővel kiegészítve együtt nyomják,

Walter éa Henk, a svájci barátok, akik már kb 5 caminon vannak túl, de még mindig nem unják, stb.stb.

Jó volt velük, na.

(a képen egy házőrző birka)

Maga az út kellemes közben itt-ott rövid ideig meredek, se semmi túlterhelő. Plusz meleg lett, itt már sokkal inkább mediterrán az éghajlat, mint két heggyel arrébb.

De végül minden szünet ellenére beértem Bilbao-ba. 

És pont ahogy beérek hívott Aliz, mint eddig minden nap, és dumáltunk, Peter meg a háttérből belekiabált, h menjek ki a strandra és élvezzem ki a hétvégét, és úgy döntök, ezt fogom tenni.

A katedrálisban még bepecsételtettem az utolsó pecsétet, és nagyon örültem neki, hogy megérkeztem. Egy ilyen város és katedrális egy szép szakaszhatár.

Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy 6 nap alatt kicsit több, mint 150 km-t lenyomok, mindezt úgy, hogy nem fáj semmim, nincsenek hólyagok a lábamon, és még csak le se égtem a napon.

És az eső se esett.

Amint este végül befészkeltem magam a friss ropogós fehér ágyneműbe a saját külön kis hotelszobámban, kint eleredt az eső. És zuhogott egészen reggelig 😃

Folytatás tehát innen, jövőre, veletek!