Amilyen nagyon örvendeztem kicsit kevesebb mint egy hete, most olyannyira vagyok szarul.
A dolog ugye a pannonos dologgal kezdődött, lévén valszeg nem annyira olvasták el az önéletrajzomat, vagy legalábbis nem állt össze nekik a kép, hogy ha indiában vagyok, az azt is jelenti egyben, hogy indiában vagyok (jééééé), és nem otthon, és nem tudok besétálni budaörsre interjúra.
Aztán ezen elkezdtem agyalni, és attól is igen rossz hangulatom lett, hogy immáron lassan 10 helyre pályáztam, és még sehonnan semmi visszajelzés. Ami kicsit lelombozó. Persze tudom én, munkát nem talál olyan állati könnyen az ember, de akkor is. (A múltkor egyébként a hvg karrier-oldalait olvasgattam, ahol egy nagyon okos hr-estől idéztek egy olyan beszólást, hogy hát ő valami fejvadász cégnél van, és egyszer volt egy olyan 'ügyfelük', aki egy hónap alatt 12 állást pályázott meg náluk. És ez lenni űbergáz. Az más kérdés, hogy amikor az ember munkát keres, akkor igenis meg fog pályázni 10-20-30 állást per hónap, egészen addig, amíg nem talál valamit. Nem???)
És a legjobb tegnap jött: már pár napja folyton fájt a fejem meg tökre gyenge voltam, de azt gondoltam, hogy ez még a múlt hétvégi hasmenés vége. Na, tegnap végül elvonszoltam magam a tornaterembe, ahol 20 perc alatt teljesen kicsináltam magam. Ezek után délután elkezdett fájni a gyomrom, estére meg már csak nyöszörögni bírtam. Adtak ugyan valami port, ami az égvilágon semmit nem segített (+ kb. két órába telt meggyőzni a gyomrom, hogy annyira azért nem volt rossz a cucc, hogy lendületből vissza is jöjjön), és egész éjszaka csak agonizáltam + nyögtem, a magamra terített két paplan alatt (olyan 28 fok lehetett).
Reggelre kicsit jobb lett, de egy pirítóson meg egy liter citromos teán kívül mást nem sikerült magamba erőltetni. Laza 4 óra alatt elkészülődtem, a szokásos 15 perc helyett olyan jó fél órába telt, mire bebicikliztem a suliba (+ 2*10 percet shoppingoltam: első körben vettem fél kiló almát, amivel ismét sikerült a kedvenc zöldségesemet meggyőzni arról, hogy a fehér ember idióta, lévén az olcsóbb (= a savanyúbb) almából kértem a lehető legzöldebbeket és legkisebbeket. Ehhez mondjuk tudni kell, hogy itt iszonyat édes almák vannak, amit otthon egyáltalán nem vennék meg, meg itt sem szoktam, de most a gyomrom miatt muszáj. Ezután meg elmentem egy boltba kólát venni (remélve, hogy az majd jó lesz a gyomromnak). Először kértem diétás kólát (nem kell a sok kalória), ami nem volt, de gondolom a srácnak eszébe sem jutott, hogy a gyomorbántalmaim miatt akarok kólát venni, leblokkolt ugyanis a diétás jelzőnél, és bőszen ajánlgatta a diétás 7up-ot :))) (ehhez meg még annyit kell tudni, hogy errefelé az emberek nem nagyon isznak kólát, mert az nagyon-nagyon rossz. isznak helyette rengeteg 7up-ot, mert az jó. az már csak más kérdés, hogy vajon a 7up, ami ugyanúgy 100% műanyag, mint a kóla, vajon miért is jobb....)). Most még valahogy kihúzom délutánig, aztán hazavitetem magam a tuktukkal.
És hogy a hagulatom végképp meglegyen, reggel még Suren (aki épp mysore-ban van az első könyvet lektoráltatni) küldött egy sms-t, hogy vajon el tudok-e készülni mindhárom könyvvel a visszaindulásom előtt…. Amiben a vicc mindössze csak annyi, hogy a második könyv anyagának kb. a 30%-át kaptam eddig meg, a 3. könyv meg szerintem még nekik sem állt össze, még csak gondolatban sem… Úgyhogy visszaírtam neki, hogy amennyiben a jövő hét küzepére megkapom az ÖSSZES anyagot egyben az asztalomra, és nem kell 2-heteket várnom a korrektúrával (mint az 1. könyvnél kellett), akkor ESETLEG be tudom fejezni. De egyáltalán nem biztos, lévén hogy Márti jön (igen, jön :)))))), 20-án érkezik, ami azt jelenti, hogy én itt 18-án hajnali 1-kor felülök a delhibe tartó vonatra, és kb. egy napra jövök majd vissza a cuccaimat összeszedegetni. És ezt Suren is egészen pontosan tudja.
A dolog ugye a pannonos dologgal kezdődött, lévén valszeg nem annyira olvasták el az önéletrajzomat, vagy legalábbis nem állt össze nekik a kép, hogy ha indiában vagyok, az azt is jelenti egyben, hogy indiában vagyok (jééééé), és nem otthon, és nem tudok besétálni budaörsre interjúra.
Aztán ezen elkezdtem agyalni, és attól is igen rossz hangulatom lett, hogy immáron lassan 10 helyre pályáztam, és még sehonnan semmi visszajelzés. Ami kicsit lelombozó. Persze tudom én, munkát nem talál olyan állati könnyen az ember, de akkor is. (A múltkor egyébként a hvg karrier-oldalait olvasgattam, ahol egy nagyon okos hr-estől idéztek egy olyan beszólást, hogy hát ő valami fejvadász cégnél van, és egyszer volt egy olyan 'ügyfelük', aki egy hónap alatt 12 állást pályázott meg náluk. És ez lenni űbergáz. Az más kérdés, hogy amikor az ember munkát keres, akkor igenis meg fog pályázni 10-20-30 állást per hónap, egészen addig, amíg nem talál valamit. Nem???)
És a legjobb tegnap jött: már pár napja folyton fájt a fejem meg tökre gyenge voltam, de azt gondoltam, hogy ez még a múlt hétvégi hasmenés vége. Na, tegnap végül elvonszoltam magam a tornaterembe, ahol 20 perc alatt teljesen kicsináltam magam. Ezek után délután elkezdett fájni a gyomrom, estére meg már csak nyöszörögni bírtam. Adtak ugyan valami port, ami az égvilágon semmit nem segített (+ kb. két órába telt meggyőzni a gyomrom, hogy annyira azért nem volt rossz a cucc, hogy lendületből vissza is jöjjön), és egész éjszaka csak agonizáltam + nyögtem, a magamra terített két paplan alatt (olyan 28 fok lehetett).
Reggelre kicsit jobb lett, de egy pirítóson meg egy liter citromos teán kívül mást nem sikerült magamba erőltetni. Laza 4 óra alatt elkészülődtem, a szokásos 15 perc helyett olyan jó fél órába telt, mire bebicikliztem a suliba (+ 2*10 percet shoppingoltam: első körben vettem fél kiló almát, amivel ismét sikerült a kedvenc zöldségesemet meggyőzni arról, hogy a fehér ember idióta, lévén az olcsóbb (= a savanyúbb) almából kértem a lehető legzöldebbeket és legkisebbeket. Ehhez mondjuk tudni kell, hogy itt iszonyat édes almák vannak, amit otthon egyáltalán nem vennék meg, meg itt sem szoktam, de most a gyomrom miatt muszáj. Ezután meg elmentem egy boltba kólát venni (remélve, hogy az majd jó lesz a gyomromnak). Először kértem diétás kólát (nem kell a sok kalória), ami nem volt, de gondolom a srácnak eszébe sem jutott, hogy a gyomorbántalmaim miatt akarok kólát venni, leblokkolt ugyanis a diétás jelzőnél, és bőszen ajánlgatta a diétás 7up-ot :))) (ehhez meg még annyit kell tudni, hogy errefelé az emberek nem nagyon isznak kólát, mert az nagyon-nagyon rossz. isznak helyette rengeteg 7up-ot, mert az jó. az már csak más kérdés, hogy vajon a 7up, ami ugyanúgy 100% műanyag, mint a kóla, vajon miért is jobb....)). Most még valahogy kihúzom délutánig, aztán hazavitetem magam a tuktukkal.
És hogy a hagulatom végképp meglegyen, reggel még Suren (aki épp mysore-ban van az első könyvet lektoráltatni) küldött egy sms-t, hogy vajon el tudok-e készülni mindhárom könyvvel a visszaindulásom előtt…. Amiben a vicc mindössze csak annyi, hogy a második könyv anyagának kb. a 30%-át kaptam eddig meg, a 3. könyv meg szerintem még nekik sem állt össze, még csak gondolatban sem… Úgyhogy visszaírtam neki, hogy amennyiben a jövő hét küzepére megkapom az ÖSSZES anyagot egyben az asztalomra, és nem kell 2-heteket várnom a korrektúrával (mint az 1. könyvnél kellett), akkor ESETLEG be tudom fejezni. De egyáltalán nem biztos, lévén hogy Márti jön (igen, jön :)))))), 20-án érkezik, ami azt jelenti, hogy én itt 18-án hajnali 1-kor felülök a delhibe tartó vonatra, és kb. egy napra jövök majd vissza a cuccaimat összeszedegetni. És ezt Suren is egészen pontosan tudja.
4 megjegyzés:
hajjajjj! nem kívánom, h addig rossz legyen, de ha még akkor is rossz, mikor megyek ,akkor tudok egy megoldást!
javulást! gyógyulást kívánok!
márti.
nem jó ez így, hogy néha fent, néha lent vagy lelkileg :( tessék egyenesbe jönni!
a meló miatt szerintem ne parázz! aki elolvassa az önéletrajzod, valsz azért nem írnak neked vissza. tök korán van még, 1,5 hónap múlva tudnál bemenni hozzájuk interjúra, nyilván nem te vagy a pakk tetején... de csak emiatt.
szerintem ahogy közeledik a visszaút időpontja, annál több visszajelzést fogsz kapni, hidd el!
a fent-lent azért szerencsére kezd viszonylag fent maradni, de mondjuk sokat segítene, ha végre a gyomrom úgy döntene, hogy rendbejön.
munkaügyileg meg pont ma reggel jött egy emil egy helyről, ahova jelentkeztem (egy hete), hogy akkor lezárták a jelentkezéseket, és most állnak neki kiértékelni. erre aztán eszembe jutott, hogy volt olyan hely is, ahova a jelentkezési határidő előtt egy-két héttel ment el a jelentkezésem, és ahonnan a határidő lejártáig tuti nem fognak visszajelezni.
meg hát igen, otthonról azért talán egy kicsit könnyebb lesz keresgélni.
vagy nem, de mindegy. ismét pozitív hangulatomban vagyok éppen :)
helyes, legyél így sokszor! :)
Megjegyzés küldése