Day 11: Boo - Santander - Barreda - Santillana del Mar

A mai nap igen változatos volt - reggel beszedtük a továbbra is csurom vizes mosást, leadtuk az apartman kulcsát a hegytetőn, konstatáltuk, hogy a kávézó, ahova szerettünk volna menni, zárva van, és elmentünk a Boo-i vasútállomásra. Itt nem jöttünk rá, hogyan lehetne jegyet venni, de már jött is a vonat, és mentünk Zsófinak cipőt venni.

Nagy szerencse volt, hogy rögtön az első boltban nagy volt a választék, és Zsófi talált egy szép és állítólag nagyon kényelmes cipőt - reméljük így is lesz!

Aztán ennek a Santander külvárosába települt bevásárlóközpontnak a szupermarket kávézójában ebédeltünk egy kicsikét.

Innen vissza a vasúthoz, ahonnan Gergő ment Santander központjába majd onnan tovább Bilbao-ba. Jövőre (vagy valamikor azután) folytatjuk 😃 Úgy tűnt, Gergőnek is eléggé bejött a caminózás...

Mi meg Zsófival arra jutottunk, hogy ha már ennyi minden volt ma, akkor kicsit visszább veszünk, és a lehető leghosszabb utat tesszük meg vonattal, így már csak 8 km volt mára.

Aztán beértünk Santillana-ba. Ez a hely mintha a középkor óta semmit nem változott volna, a falu fő utcája így néz ki, és a kép vissza se adja, mennyire tökéletesen rendezett és karban tartott.

A szállásunk egy 17-ik századi kolostorban van, ahonnan 2007-ben költözött ki az utolsó apáca, de a megmaradtak ma is visszajárnak még minden nap beszélgetős imadélutánt tartani a zarándokoknak.

A szállást egy egyesület kezeli, szociális projekt keretében, nekem könny szökött a szemembe, amikor megláttam, hogy az ágyon frissen élére vasalt pamut ágynemű van.

A szobák kétágyasak, az apácák egykori celláit adják ki.

Mi Zsófival mostunk és ruhát szárítottunk délután, közben uzsiztunk a korábban vásárolt nagyszerű sajtokból.

Mire észbekaptunk, már este 7 volt, kezdődött az áhítat, utána vacsora, amire 5 zarándok nevezett be, volt rendes vega kaja is, utána beszedtük a száraz, illatos mosást, aztán irány a szundi. Az órám szerint legfőbb ideje: