Reggel 8:30-ig kellett elhagyni a szállást. Nyilván ezt nekünk nem sikerült teljesítenünk, 8:32-kor az önkéntes német lány már ott toporgott a sarkunkban a konyhaajtóban, hogy menni kellene.
Hatalmas lendülettel nekiindultunk, majd közel 20 percnyi séta után a strandon meg is álltunk egy kávézóban reggelizni. A két német srác épp jött velünk szembe erősen összegyűrt arccal, lehet, hogy ők a strandon aludtak?
A kedves nővérek ilyen helyes kis cetlikkel töltötték ki a bakancsainkat reggelre:
Mi kényelmesen megreggelizgettünk, illetve én egyelőre teáztam, aztán nagyon nehezen megindultunk. A 6km-es strand végén volt a hajóállomás, ahonnan a mini komp ment a túloldalra. Én kerestem volna valami kikötőt, pontont, akármit, de nem volt, a hajó simán a homokra dobta le a létrát, amin fel kellett szállni.
A háttérben éppen egymás mögött felsorakozva jöttek be a halászhajók, mindegyik mögött egy hatalmas raj sirály repült, gondolom már a hajón elkezdik a fogást pucolni, szortírozni.
Az egyik hosszú strandot követte a másik, aminek a végén egy nagyon meredek, nagyon sziklás, néhol nagyon veszélyesnek tűnő sziklaoldalt kellett megmászni.
A térdem itt finoman jelezte, hogy ilyet nem kellene sokat csinálni.
De a túloldalon megint egy csodálatos, homokos, kilométer hosszú strand jött, végig a homokon mentünk.
A strand közepén tartottunk egy kis narancslé-szünetet, aztán a végén három lépést egy patakon át kellett menni, amihez a cipőt is le kellett vennünk, kb bokáig ért a víz. Gergő szerette volna ezt megspórolni, épp a szünet alatt ragasztotta be frissen a lábát. Nem talált más utat, de jó pár percnyi kerülőt ment, és mire pont lemondtunk volna róla, megjelent, mint valami utolsó francia idegenlégiós délibábja a sivatagban.
Az út innen már csak kb 7km volt, de mindhárman nagyon szenvedtünk már, alig vártuk, hogy odaérjünk. Kb egy órával később ilyen zuhé kerekedett a semmiből, iszonyat szerencsénk volt, hogy ez nem út közben kapott el minket.
Ma egy motelben szálltunk meg, vagyis saját szobánk van, ezt délután egy alapos alvással meg is ünnepeltük.
Vacsira csak a ház saját étterméig mentünk el, aztán onnan egyenesen be az ágyba. És mint kiderült, itt az első reggelizőhely is csak fél 9-kor nyit, vagyis holnap alszunk jó sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése