Az első nehézség megint a caminot megtalálni volt, de onnan ismét egy nagyon hangulatos séta- bicikliúton mentünk tovább, először még az autópálya mellett és felett, de utána tényleg nagyon szép volt.
8 km után Zsófi talált egy eldugott kis kávézót a faluházban, ahol reggel fél 11-kor, 2 órányi séta után bedobtunk fejenként egy kis sört.
Innen pár kilométer volt a tenger:
Ma elméletileg nem volt sok emelkedés, de valahogy mégis. A térdem tegnap kicsit megnyugodott, de ma az első lejtmenezen megint bedurrant, végül Gergő nagyon profi módon rakott rá sport-tape-et.
Ahogy lenni szokott, az utolsó pár kilométer volt megint a legnehezebb.
Az utolsó képen Zsófi az albergue előtt örvendezik magának 😃
Nagyon hamar ideértünk, tudtunk mosni is és még kint a napon teregetni, aztán a blogot 3 napra visszamenőleg megírni, majd még egy fél órát délután aludni, mielőtt elmentünk enni a helyi kocsmába, ahol friss, finom zarándokmenüt kaptunk, ami alig fért belénk. És egy kisbolt is kinyitott, ahol holnap a reggelihez tudtunk kenyeret és sajtot venni.
Holnap megint rövid napunk lesz.
Mellékesen az idő a második nap óta gyönyörű, Gergő frankón le is égett.
1 megjegyzés:
Nagyon szorgalmas voltál ma, Judit! Ennyit megírni egy délután! Örülök, hogy jó időtök van. Remélem, a térded kibírja. Azért mindig van valami. Most, hogy már nem töri fel a cipő a lábadat, jön a térdfájás... A csudába!
Nagyon klasszak a képek. Látom, Gergő teszi közzé a polarsteps-en a kaja képeket, Te meg itt a tengert :-)
Megjegyzés küldése