Amilyen jól esett tegnap este rendes meleg vacsorát enni, annyira rosszul esett utána egész éjjel sugárban hányni / fosni. Nagyon vicces volt, ahogy a szállás security macskája hajnali 4-kor odaült mellém az előtérben vigasztalni.
Így ismét nem sikerült jószerével semmit sem aludnom, reggel 6 és 7 között nyomtam egy órányi igazi mélyalvást.
Innentől nem volt kérdés, hogy én egészen biztosan nem fogok tudni gyalog menni, cserébe nagyszerű buszjárat közlekedik Santullán és Castro Urdiales, valamint Castro és Islares között. A legviccesebb persze az volt, hogy én annyira lassú voltam, hogy Gergő és Zsófi hamarabb értek Castroba, mint én. Ott a strandon találkoztunk megint, üldögéltünk kicsit, aztán Gergőék mentek tovább, én még megroggyadva, a hálózsákomba csomagolva üldögéltem még egy kicsit tovább, miközben a gyógyszertárban vásárolt borzasztó epres ízű rehidratációs oldatot ittam.
Aztán visszavánszorogtam a buszmegállóba, és kényelmesen 15 perc alatt beutaztam azt a távot, amit a többiek 3 óra alatt gyalogoltak le.
A szállás Islaresben nagyon szuper volt, csak mi hárman voltunk egy szobában, én már délután benyomtam egy kör szunyát, aztán kiadós vacsora egy főtt krumpli formájában, majd további 9,5 óra alvás. Végre 😃
1 megjegyzés:
Remélem, tényleg sikerült kialudnod magad, és végre a gyomrod is rendbe jött.
Megjegyzés küldése