OK, miután Peternek ma már részletesen elmeséltem a napot, magyarul is írhatok.
Addig már ma reggel eljutottam, hogy reggel 7-ig senki meg se mozdult a szálláson. Ami nagy szó ilyen helyen. Természetesen ismét sikerült addig szüttyögnünk reggel, amíg mi voltunk a legutolsók, 9:20-kor. Még a varos végébe se értünk, már ott találkozunk vagy 20 másik vándorral. Aztán elkezdett csepegni az eső. Épp akkor ment el mellettünk egy helyi ember egy traktoron, mondta is, hogy esni fog. Hát esett is. Mire a hátizsákot meg magunkat bepakoltuk az esőálló cuccba, és mentünk vagy 5 percet, ismét kisütött a nap, és nagyon meleg lett, uh vehettünk ismét mindent le. Nekem éjszaka a mosott holmim se száradt meg, uh még az is a hátizsákomra volt kötve kívülről, annak is jobb volt a hátizsák esőhuzatja nélkül, így azt is lefejtettem. Ezt a felveszem-leveszem játékot még pár alkalommal eljátszottuk ma. És valahol itt hagytuk el a 100km-es jelzést. Ezt a selfie dolgot még gyakorolni kell.
Az úton semmi extra nem volt, leszámítva pár irdatlan meredek utcát, amin a fajos lábainkkal -alig bírtunk lemenni. Egy ilyen után egyszer csak elcsapatot mellettünk hátsókerekezve egy srác biciklin, -hegyről lefelé - ugyan bukósisakban, de pucér felsőtesttel...
Ja, és itt házhoz megy a pék, mint régen a tejesember: a kis szatyor kint lóg a kerítésen, a pék jön, belepakolja a rendelést, és megy tovább. Ugyan azt nem tudom, hogy mit csinálnak, ha zuhog az eső...
És egyértelműen nagyobb errefelé a camino szerepe, mert ilyen útjelző táblák is vannak:
Ugyan a könyvem szerint itt Redondela-ban van egy rakat szállás, de annyi emberrel találkozunk út közben, hogy végül foglaltunk a város túlsó végében egy helyet, így mehettünk teljesen kényelmesen, nem kellett a hely miatt izgulnunk.
A szállásunk egy régi vastag kőfalú családi ház, van benne egy felszerelt és tiszta konyha is, uh lepakolás után Zsófival visszasétáltunk a városba, bevasaroltunk, és volt este leves, meg pirított zöldség meg tonhalas tészta és egy üveg bor is. finom volt.
Most lassan alvás, a szobában édesdeden hortyog egy 6 fős amerikai férfi zarándok csapat, bízom benne, hogy én is könnyen és gyorsan el fogok tudni aludni. Ha nem, a füldugó már bekészítve...
1 megjegyzés:
Miami Tunnel - still!? I thought we had been to the US... but you are right, only the kids invested in new baseball caps. The rest - let's read hat google translate will tell me! 😘
Megjegyzés küldése